SZÉKELY GASZTRÓNOMIA

•  Táplálkozás

Dr.  Benjamin  Spack,  neves  amerikai  gyermekgyógyász  véleménye  szerint  jól  bevált  szabály  a  kövekkező :  az  első  fogás  legyen  laktató,  kalóriadús,  utána  következzék  gyümőlcs  vagy  főzelék.  A  nálunk  megszokott  hagyományos  ételeken  kívül  a  külömböző  szendvicsek  ugyancsak  szolgálhatnak  kalóriadús  ételekként :  az  egyévesnek  darabokra  vágva  adjuk,  a  kétéves  már  ügyesebb,  neki  kisebb  kenyérszeletkéket  adhatunk,  megkenve  vékonyan  vajjal,  margarinnal  vagy  krémsajtal.  A  megkent  kenyérre  tehetünk  fejes  salátát,  paradicsomot,  reszelt  sárgarépát  vagy  kápősztát,  gyümölcsot,  tojást,  halat,  vagdalt  baromfit  vagy  egyéb  húst.   Továbbá  a  felsoroltakhoz  --  három  éven  felül  --  kevés  majonézt  is  keverhetünk.  --Laktató  étel  még,  természetesen,  a  húsleves  vagy  erőleves  sok  tésztával,  a  zöldségleves  apró  pirított  kenyérdarabkákkal.   Adhatunk  továbbá  pirítósra  helyezett  rántott,  kemény  vagy  tükörtojást.  Este  egy  pohár  tejhez  adhatunk  a  gyermeknek  vajas  pirítóst.  Laktató  étel  a  burgonya,  időnként  makaróni  és  spagetti  is  tálalható,  példáol  reszelt  sajttal.  --A  könnyen  emészthető  főzelékeket  nyersen  egy-  és  kétéves  kor  között  kezdjük  adni,  ha  jó  a  gyermek  emésztése.  A  legjobb  a  hámozott  paradicsom,  a  fejes  saláta,  a  reszelt  sárgarépa  és  a  zeller.  Lassan  növeljük  az  adagot,  és  figyeljük,  nem  okoz-e  emésztési  zavart.  A  főzelék  ízesítésére  használhatunk  néhány  csepp  citrom  vagy  narancslevet,  esetleg  pici  sót.  A  nyers  főzelékfélék  vitaminban  gazdagabbak,  mint  ugyanaz  főtt  állapotban.  Előfordulhat,  hogy  a  gyermek  így  nem  hajlandó  a  főzeléket  enni,  próbálkozzunk  akkor  levesekkel ;  készítsünk  borsó-,  paradicsom-,  zeller-,  paraj-,  répa-,  hagymalevest  és  vegyes  zöldséglevest.  --  Kell  a  gyümölcs  is,  természetesen,  de  mossuk  meg  jól,  sőt  hámozzuk  meg  még  a  három-négy  éves  gyermeknek  is,  nehogy  permetlé  vagy  más  vegyszer  kerüljön  a  szervezetébe.  Kétéves  kor  előtt  ne  adjunk  cseresznyét,  nyers  epret,  málnát,  ribiszkét,  szedret,  egrest,  szamócát.  Az  eperfélék  néha  kiütést  okoznak.  A  magvakat  előre  távolítsuk  el.  A  szárított,  aszalt  gyümölcsöt,  szilvát,  fügét,  datolyát  főzés  nélkül  is  adhatjuk  kétéves  kortól,  de  előbb  mossuk  meg  jól,  és  vágjuk  össze  apróra.  Utóbbiakat  ne  adjuk  gyakran,  mert  a  szárított  gyümölcsök  ragacsosak,  elősegítik  a  fogak  szuvasodását.

•   Mennyi  tejre  van  szüksége  a  gyermeknek?_

Mivel  a  tejben  minden  szükséges  tápanyag  együtt  van,  az  egyéves  kor  után  is  nagyon  fontos  a  gyermek  táplálkozásában.  Napi  hat-hét  deciliter  tejre  van  szüksége,  illetve  az  ennek  megfelelő  sajtra,  túróra,  vajra.  Igen  ám,  de  a  gyermek  nem  mindig  hajlandó  ezt  a  mennyiséget  elfogyasztani,  ilyenkor  hiába  is  erőltetnénk,  nem  feltétlenül  baj,  ha  valamivel  kevesebb  tejterméket  fogyaszt  az  optimális  mennyiségnél.  De  ha  bírja  és  akarja,  jusson  hozzá.  --  A  tejet  elkészíthetjük  darával  vagy  rizszsel,  pudingnak  úgyszintén  megfelelő,  adhatjuk  kakaóval,  ízesíthetjük  vaníliával,  malátakávéval.  De  vigyázzunk  ne  legyen  túlságosan  édes!  A  főzelékeket,  leveseket,  burgonyapürét  és  más  ételeket  is  lehet  tejjel  készíteni.  A  színtejet  pótolja  a  sajt.  Tíz  deka  sajt  körülbelül  annyi  kálciumot  tartalmaz,  mint  egy  liter  tej,  krémsajtból  azonban  háromszor  annyi,  sovány  sajtból  pedig  tízszer  annyi  tartalmazza  a  fenti  mennyiséget.  A  sajtot  nemcsak  szeletelve  adhatjuk,  de  reszelve,  a  főzelékbe  keverve  is.

•  Hús,  hal,  tojás  --  mind  kell  a  gyermeknek.  Hogyan  adjuk?

Egyéves  kor  után  lassan  szoktassuk  hozzá  a  kicsit  a  különféle  húsokhoz,  adjunk  neki  abban  a  formában,  ahogy  a  felnőttek  asztalára  kerül,  de  számoljunk  vele,  hogy  a  gyermek  gyakran  ,,fél"  a  nagyobb  darab  ételektől,  ezért,  ha  kell,  vagdaljuk  fel  apróra  a  húst,  akár  öt-hat  éves  korig  is.  A  felvágottakat  és  a  kolbászt  kétéves  kor  után  ajánlatos  bevezetni  a  gyermek  étrendjébe.  A  nem  kövér,  fehér  húsú  halat  sütve  vagy  főzve  adhatjuk  egyéves  kortól  hetente  egyszer  vagy  akár  kétszer  is  --  persze  gondosan  kiszálkázva.  Az  olajos  konzerveket  fokozat-san,  kétéves  kortól  adhatjuk.  Ha  a  gyermek  nem  szereti  a  halat,  ne  erőltessük.  --  A  tojás  --  keményen,  lágyan,  rántottának,  tükörtojásként,  omlettnek  vagy  ételbe  főzve  --  mindenképpen  nagyon  értékes  táplálék.  Nagy  fehérje-  és  vastartalma  miatt  naponta  akár  egy-két  tojást  is  fogyaszthat  a  kicsi.   Különösen,  ha  nem  szereti  a  húst  vagy  a  halat.  Előfordulhat,  hogy  a  gyermek  kiütést  kap  a  tojástól,  kezdjük  ezért  óvatosan  gyakoribb  fogyasztásának  a  bevezetését.

• Két  etetés  között  még  mit  adjunk  a  gyermeknek?

Általában   gyümölcsöt  vagy  gyümölcslevet  nyugodtan  adhatunk,  ezek  könnyen  emészthetők  és  nem  veszik  el  az  étvágyát.   Ugyanígy  a  gyerek  megihat  egy  pohár  tejet,  paradicsomlevet.   Kalóriadús  ételt  viszont  nem  tanácsos  adni  --  legfeljebb  egy-két  falatot.   Arra  vigyázzunk,  hogy  a  közti  étkezések  ne  váljanak  a  kicsi  fő  étkezésévé.

• Etessük?  Hagyjuk,  hogy  magától  tapasztalja ki  az  önálló  étkezést?

A  gyermek  általában  egyéves  korában  felfedezi  a  kanálforgatás  művészetét.  Azt  rohamosan  meg  is  tanulja  --  ha  már  előzőleg,  úgy  nyolchónapos  korában  megengedtük  neki,  hogy  a  kezével  tegye  szájába  az  előkészített  falatokat.  Rendszerint  a  kicsi  igyekszik  megkaparintani  a  kanalat,  és  hetek  alatt  megtanulja,  hogy  azzal  valamit  felszedjen.  Az  édesanya  jól  teszi,  ha  nem  akadályozza  meg  ebbeli  igyekezetében,  sőt,  átengedi  a  kanalat,  magának  pedig  vesz  egy  másikat  s  azzal  eteti.  Közben  a  kicsi  lassan  megtanulja  saját  munkájának  eredményét  is  a  szájába  ügyeskedni.  Ha  viszont  már  tudja  használni  a  kanalat,  de  például  jóllakotsága  miatt  elkezdi  vele  turkálni  az  ételt,  vagy  kikotorja  a  tálkájából,  el  kell  tőle  venni :  tanulja  meg,  hogy  az  étel  érték,  azt  meg  kell  becsülni.  Ha  kiderül,  hogy  mégis,  éhes,  tegyünk  egyszerre  csak  keveset  a  tányérjára.  Nem  katasztrófa,  ha  összemaszkatolja  magát,  sőt  az  sem,  ha  a  szőnyegre  is  jut  az  ételből.  Mindezeket  mégis  megelőzendő ;  készítsünk  a  kicsinek  előkét,  és  a  széke  meg  az  asztala  alá  borítsunk  nylondarabokat   Meglátjuk,  gyermekünk  nap  nap  után  egyre  ügyesebben  bánik  a  kanállal.   Főleg  akkor  engedjük  egyedül  enni,  amikor  az  étkezés  elején  a  legéhesebb,  ez  ösztönzi  leginkább  az  önálló  munkára!

Amikor  már  tíz  percig  egyedül  kanalazza  a  porcióját,  akkor  elérkezett  az  önállósulás  ideje.  Sok anya  épp  ilyenkor  követi  el  a  legnagyobb  hibát :  csak  annak  a  kanalazását  bízza  a  gyermekre, amit  az  nagyon  szeret,  a  többit,  ami  viszont  szintén  szükséges  a  fejlődése  szempontjából,  ő maga  igyekszik  továbbra  is  belétukmálni.   Így  tanulja  meg  a  kicsi  a  leggyorsabban,  hogy  tulajdonképpen  melyek  is  a  kedvenc  ételei  és  melyek  azok,  amelyektől  jó  lesz  méla  undorral elfordulni.  Persze  az  ízlések  külömböznek.   De  ha  megfelelően  állítjuk  össze  az  étrendet,  ha  kis  kosztosunk  önállóságát  dicsérve  találjuk   eléje  a  pillanatnyilag  kevésbé  óhajtott   ételt    ha  kezdetben  nem  főleg  a  szép  evést  erőltetjük  --  a  gyermek  úgyis  fog  törekedni  rá  --  akkor  azt is  elfogyasztja,  sőt  fokozatosan  megszereti,  ami  előbb  mintha  nem    ízlett  volna...   Az  önálló  evés  megtanulása  a  kegkönyebb  a  tízenkettedik  és  tizenötödik  hónap  között,  mert   abban  a  korban  majdminden  gyermek  maga  probálkozik  ezzel  a  tudománnyal.  Ha  ezt  a  kedvező  időszakot  elszalasztjuk,  kétéves  korában  lehet,  már  nem  találja  elég  izgalmasnak  a  kanál  használatát,  mi  több,  szerzett  jogának  tekinti  hogy  őt  a  mama  etesse.  

• Mitől  lessz  ,,rossz  evővé"  a  gyerek?        

Az  egyéves  gyermek  általában  már  válogatósabb  és  kevésbé  éhes,  mint  korábban.   Már  nem  is  hizhat  olyan  ütemben,  mint  azelőtt,  s  jobban  megkülömbözteti  az  ételeket  is  :  van,  amit  jobban,  van,  amit  kevésbé  szeret.   A  fogzás  is  sokszor  elveszi  az  étvágyát,  különösen  azelső  zápfog  kibujása  idején.  Ilyenkor  nem  kell  erőltetni,  ha  pár  napig  kevesebbet  eszik,  ám  ha  erőltejük,  esetleg  egész  életére  meg  megutálhat  a  szervezete  számára  fontos  ételeket.  Ebben  a  korban  a  gyermekek  gyakran  visszautasítanak  néhány  főzelékfélét,  ezeket  egy  ideig  hagyjuk  ki  az  étrendből,  vagy  ha  csupán  nagyon  kevés  főzeléket  hajlandó  enni  a  kicsi,  pótoljuk  gyümölccsel,  amíg  a  régi  vagy  esetleg  új  formában  ismét  elfogadtathatjuk  vele  a  visszautasított  ételt.  Ehez  sok  türelemre  van  szükség,  ha  nem  akarjuk,  hogy  ez  az  életfontosságú  mozzanat  mindennapi  összeütközések  sorozatává  váljék  anya  és  gyermeke  között,  mert  az  könnyen  több  évi  háborúskodássá  fajulhat,  sőt  a  kialakuló  feszültségforrásokat  későbbi  nevelési  munkával  is  nehéz  lesz  megszüntetni.  Fontos,  hogy  a  gyermek  úgy  gondoljon  az  evésre,  mint  valami  kellemes  dologra,  hagyjuk  hát,  hogy  kedvenc  ételeiből  a  szokottnál  is  többet  fogyasszon  és  kevesebbet  a  kevésbé  kedveltből.  Az  étrend  összeállításánál  szabály  az  ésszerűség,  de  a  kicsi  ízlésének  a  figyelembevétele  is.  Az  étrend  egyensúlyát  az  egész  heti  menű  átlagában  alakítsuk  ki,  ne  zavarjon  ha  valamelyik  napon  nem  minden  úgy  sikerül,  ahogy  a  nagykönyvben  meg  van  írva.  

Egyes  gyermekek  evés  közben  mással  is  akarnak  foglalkozni,  pl.  járkálni,  hancúrozni  stb.  Ezt  ne  engedjük.  Ha  a  jó  szó  nem,  használ,  hagyjuk  abba  az  etetést,  és  tegyük  félre  az  ételt.  Ha  meggondolta  magát,  és  kéri  az  ételt  adjuk  oda  neki,  de  ha  tovább  rosszalkodik,  tegyük  el  az  ennivalót.  Ha  egyszer-kétszer  éhen  marad,  könnyebben  rájön,  hogy  az  asztalnál  mi  a  teendő.  Ne  édesítsük  túlságosan  a  gyerek  ételét,  ne  adjunk  neki  étkezés  előtt  vagy  két  étkezés  közt  cukorkát,  csokoládét,  utóbbit  külömben  is  csak  kétéves  kora  után  ajánlatos  néha-néha  adni,  a  cukorkát  még  jobb  teljesen  elhagyni.  Az  édesszájú  gyermek  fogsora  hamarabb  szuvasodik.  A  kevésbé  értékes  és  mellőzendő  ételek  közé  tartoznak  a  tészták  is,  torták,  cukrászsütemények  stb.  Ezek  erősen  finomított  keményítőből,  cukorból  és  zsírból  állnak,  a  gyermek  számára  éppen  az  olyannyira  szükséges  anyagok  hiányoznak  belőlük,  nagy  kalóriatartalmuk  folytán  viszont  a  gyermek  ezekkel  hamar  jóllakik,  és  ami  neki  fontosabb  --  tej,  tojás,  főzelék,  gyümölcs  --,  ,,  annak  már  nem  marad  hely".  Ha  a  gyermek  cukor  nélkül  is  megissza  a  tejet,  adjuk  úgy  neki,  ha  pedig  kivánja  az  édesebb  ízt,  tehetünk  bele  egy  kanálka  cukrot  vagy  mézet.  Sok  szülő  egyenesen  maga  alakítja  ki  a  gyerek  rossz  étkezési  szokását,  amikor  így  inti :  ha  nem  eszed  meg  a  karalábéfőzeléket,  nem  kapsz  a  tortából.  Torta  és  tészta  helyett  mindenképpen  jobb  gyűmölcsel  befejezni  az  ebédet  vagy  a  vacsorát.  A  sétákat  se  kapcsoljuk  össze  cukorkavásárlással,  édes  szörpök  fogyasztásával,  találjuk  ki  más,  egészségesebb  szórakozást.

• Hogyan  állítsuk  össze  a  kicsi  napi  étrendjét? 

Reggeli :    tej  vagy  malátakávé,  néha  kakaó,  melléje  vajas  kenyér  sonkával,  felvágottal,  mézzel,  gyümölcsízzel.  Ezek  helyett  lehet :  tojás,  lágytojás,  rántotta,  tükörtojás,  majd  gyümölcs.

Tízóraira :   legmegfelelőbb  a  gyümölcs.  

Ebéd :     álhat  a  következőkből :  főzelékek,  burgonya,  köretek,  saláták,  hús  (ez  lehet  levesbe  főzve  is,  sok  zöldséggel  és  laskatésztával ),  a  hús  helyett  szerepelhet  tojásétel  is  vagy  hal,  és  végül  megint  gyümölcs.

Uzsonnára :   tej  vagy  joghurt  vajas  vagy  ízes  kenyérrel,  esetleg  száraz  sütemény  vagy  egy  szelet  kalács  és  gyümölcs.

Vacsora  :  lehet  kalóriában  gazdagabb  is,  például  az  ebédnél  felsoroltak  közül  válogatva.  A  könnyü  vacsora  állhat  a  reggelinél  felsoroltakból.  A  kicsinek  legfeljebb  hetente  kétszer  ajánlatos  könnyebb,  hideg  vacsorát  adni.  Inkább  tegyünk  el  számára  az  ebédre  készült  főzelékből,  amelyet  tároljunk  lehetőleg  hűtőszekrényben  --  vigyázat,  mert  nagy  melegben  a  főzelék  hamar  romlik,  tegnapi  maradékot  ne  adjunk  a  kicsinek!   Kenyeret,  ha  kér,  kaphat  minden  étkezéshez.

                                                    Kovács  Erzsébet  összeállításából