MEGNŐTT A KISBABA (Gyermek étkezési tanácsok 1 - 6 éves korban)
- Táplálkozás
Dr. Benjamin Spack, neves amerikai gyermekgyógyász véleménye szerint jól bevált szabály a kövekkező : az első fogás legyen laktató, kalóriadús, utána következzék gyümőlcs vagy főzelék. A nálunk megszokott hagyományos ételeken kívül a külömböző szendvicsek ugyancsak szolgálhatnak kalóriadús ételekként : az egyévesnek darabokra vágva adjuk, a kétéves már ügyesebb, neki kisebb kenyérszeletkéket adhatunk, megkenve vékonyan vajjal, margarinnal vagy krémsajtal. A megkent kenyérre tehetünk fejes salátát, paradicsomot, reszelt sárgarépát vagy kápősztát, gyümölcsot, tojást, halat, vagdalt baromfit vagy egyéb húst. Továbbá a felsoroltakhoz -- három éven felül -- kevés majonézt is keverhetünk. --Laktató étel még, természetesen, a húsleves vagy erőleves sok tésztával, a zöldségleves apró pirított kenyérdarabkákkal. Adhatunk továbbá pirítósra helyezett rántott, kemény vagy tükörtojást. Este egy pohár tejhez adhatunk a gyermeknek vajas pirítóst. Laktató étel a burgonya, időnként makaróni és spagetti is tálalható, példáol reszelt sajttal. --A könnyen emészthető főzelékeket nyersen egy- és kétéves kor között kezdjük adni, ha jó a gyermek emésztése. A legjobb a hámozott paradicsom, a fejes saláta, a reszelt sárgarépa és a zeller. Lassan növeljük az adagot, és figyeljük, nem okoz-e emésztési zavart. A főzelék ízesítésére használhatunk néhány csepp citrom vagy narancslevet, esetleg pici sót. A nyers főzelékfélék vitaminban gazdagabbak, mint ugyanaz főtt állapotban. Előfordulhat, hogy a gyermek így nem hajlandó a főzeléket enni, próbálkozzunk akkor levesekkel ; készítsünk borsó-, paradicsom-, zeller-, paraj-, répa-, hagymalevest és vegyes zöldséglevest. -- Kell a gyümölcs is, természetesen, de mossuk meg jól, sőt hámozzuk meg még a három-négy éves gyermeknek is, nehogy permetlé vagy más vegyszer kerüljön a szervezetébe. Kétéves kor előtt ne adjunk cseresznyét, nyers epret, málnát, ribiszkét, szedret, egrest, szamócát. Az eperfélék néha kiütést okoznak. A magvakat előre távolítsuk el. A szárított, aszalt gyümölcsöt, szilvát, fügét, datolyát főzés nélkül is adhatjuk kétéves kortól, de előbb mossuk meg jól, és vágjuk össze apróra. Utóbbiakat ne adjuk gyakran, mert a szárított gyümölcsök ragacsosak, elősegítik a fogak szuvasodását.
- Mennyi tejre van szüksége a gyermeknek?_
Mivel a tejben minden szükséges tápanyag együtt van, az egyéves kor után is nagyon fontos a gyermek táplálkozásában. Napi hat-hét deciliter tejre van szüksége, illetve az ennek megfelelő sajtra, túróra, vajra. Igen ám, de a gyermek nem mindig hajlandó ezt a mennyiséget elfogyasztani, ilyenkor hiába is erőltetnénk, nem feltétlenül baj, ha valamivel kevesebb tejterméket fogyaszt az optimális mennyiségnél. De ha bírja és akarja, jusson hozzá. -- A tejet elkészíthetjük darával vagy rizszsel, pudingnak úgyszintén megfelelő, adhatjuk kakaóval, ízesíthetjük vaníliával, malátakávéval. De vigyázzunk ne legyen túlságosan édes! A főzelékeket, leveseket, burgonyapürét és más ételeket is lehet tejjel készíteni. A színtejet pótolja a sajt. Tíz deka sajt körülbelül annyi kálciumot tartalmaz, mint egy liter tej, krémsajtból azonban háromszor annyi, sovány sajtból pedig tízszer annyi tartalmazza a fenti mennyiséget. A sajtot nemcsak szeletelve adhatjuk, de reszelve, a főzelékbe keverve is.
- Hús, hal, tojás -- mind kell a gyermeknek. Hogyan adjuk?
Egyéves kor után lassan szoktassuk hozzá a kicsit a különféle húsokhoz, adjunk neki abban a formában, ahogy a felnőttek asztalára kerül, de számoljunk vele, hogy a gyermek gyakran ,,fél" a nagyobb darab ételektől, ezért, ha kell, vagdaljuk fel apróra a húst, akár öt-hat éves korig is. A felvágottakat és a kolbászt kétéves kor után ajánlatos bevezetni a gyermek étrendjébe. A nem kövér, fehér húsú halat sütve vagy főzve adhatjuk egyéves kortól hetente egyszer vagy akár kétszer is -- persze gondosan kiszálkázva. Az olajos konzerveket fokozat-san, kétéves kortól adhatjuk. Ha a gyermek nem szereti a halat, ne erőltessük. -- A tojás -- keményen, lágyan, rántottának, tükörtojásként, omlettnek vagy ételbe főzve -- mindenképpen nagyon értékes táplálék. Nagy fehérje- és vastartalma miatt naponta akár egy-két tojást is fogyaszthat a kicsi. Különösen, ha nem szereti a húst vagy a halat. Előfordulhat, hogy a gyermek kiütést kap a tojástól, kezdjük ezért óvatosan gyakoribb fogyasztásának a bevezetését.
- Két etetés között még mit adjunk a gyermeknek?
Általában gyümölcsöt vagy gyümölcslevet nyugodtan adhatunk, ezek könnyen emészthetők és nem veszik el az étvágyát. Ugyanígy a gyerek megihat egy pohár tejet, paradicsomlevet. Kalóriadús ételt viszont nem tanácsos adni -- legfeljebb egy-két falatot. Arra vigyázzunk, hogy a közti étkezések ne váljanak a kicsi fő étkezésévé.
- Etessük? Hagyjuk, hogy magától tapasztalja ki az önálló étkezést?
A gyermek általában egyéves korában felfedezi a kanálforgatás művészetét. Azt rohamosan meg is tanulja -- ha már előzőleg, úgy nyolchónapos korában megengedtük neki, hogy a kezével tegye szájába az előkészített falatokat. Rendszerint a kicsi igyekszik megkaparintani a kanalat, és hetek alatt megtanulja, hogy azzal valamit felszedjen. Az édesanya jól teszi, ha nem akadályozza meg ebbeli igyekezetében, sőt, átengedi a kanalat, magának pedig vesz egy másikat s azzal eteti. Közben a kicsi lassan megtanulja saját munkájának eredményét is a szájába ügyeskedni. Ha viszont már tudja használni a kanalat, de például jóllakotsága miatt elkezdi vele turkálni az ételt, vagy kikotorja a tálkájából, el kell tőle venni : tanulja meg, hogy az étel érték, azt meg kell becsülni. Ha kiderül, hogy mégis, éhes, tegyünk egyszerre csak keveset a tányérjára. Nem katasztrófa, ha összemaszkatolja magát, sőt az sem, ha a szőnyegre is jut az ételből. Mindezeket mégis megelőzendő ; készítsünk a kicsinek előkét, és a széke meg az asztala alá borítsunk nylondarabokat Meglátjuk, gyermekünk nap nap után egyre ügyesebben bánik a kanállal. Főleg akkor engedjük egyedül enni, amikor az étkezés elején a legéhesebb, ez ösztönzi leginkább az önálló munkára!
Amikor már tíz percig egyedül kanalazza a porcióját, akkor elérkezett az önállósulás ideje. Sok anya épp ilyenkor követi el a legnagyobb hibát : csak annak a kanalazását bízza a gyermekre, amit az nagyon szeret, a többit, ami viszont szintén szükséges a fejlődése szempontjából, ő maga igyekszik továbbra is belétukmálni. Így tanulja meg a kicsi a leggyorsabban, hogy tulajdonképpen melyek is a kedvenc ételei és melyek azok, amelyektől jó lesz méla undorral elfordulni. Persze az ízlések külömböznek. De ha megfelelően állítjuk össze az étrendet, ha kis kosztosunk önállóságát dicsérve találjuk eléje a pillanatnyilag kevésbé óhajtott ételt ha kezdetben nem főleg a szép evést erőltetjük -- a gyermek úgyis fog törekedni rá -- akkor azt is elfogyasztja, sőt fokozatosan megszereti, ami előbb mintha nem ízlett volna... Az önálló evés megtanulása a kegkönyebb a tízenkettedik és tizenötödik hónap között, mert abban a korban majdminden gyermek maga probálkozik ezzel a tudománnyal. Ha ezt a kedvező időszakot elszalasztjuk, kétéves korában lehet, már nem találja elég izgalmasnak a kanál használatát, mi több, szerzett jogának tekinti hogy őt a mama etesse.
- Mitől lessz ,,rossz evővé" a gyerek?
Az egyéves gyermek általában már válogatósabb és kevésbé éhes, mint korábban. Már nem is hizhat olyan ütemben, mint azelőtt, s jobban megkülömbözteti az ételeket is : van, amit jobban, van, amit kevésbé szeret. A fogzás is sokszor elveszi az étvágyát, különösen azelső zápfog kibujása idején. Ilyenkor nem kell erőltetni, ha pár napig kevesebbet eszik, ám ha erőltejük, esetleg egész életére meg megutálhat a szervezete számára fontos ételeket. Ebben a korban a gyermekek gyakran visszautasítanak néhány főzelékfélét, ezeket egy ideig hagyjuk ki az étrendből, vagy ha csupán nagyon kevés főzeléket hajlandó enni a kicsi, pótoljuk gyümölccsel, amíg a régi vagy esetleg új formában ismét elfogadtathatjuk vele a visszautasított ételt. Ehez sok türelemre van szükség, ha nem akarjuk, hogy ez az életfontosságú mozzanat mindennapi összeütközések sorozatává váljék anya és gyermeke között, mert az könnyen több évi háborúskodássá fajulhat, sőt a kialakuló feszültségforrásokat későbbi nevelési munkával is nehéz lesz megszüntetni. Fontos, hogy a gyermek úgy gondoljon az evésre, mint valami kellemes dologra, hagyjuk hát, hogy kedvenc ételeiből a szokottnál is többet fogyasszon és kevesebbet a kevésbé kedveltből. Az étrend összeállításánál szabály az ésszerűség, de a kicsi ízlésének a figyelembevétele is. Az étrend egyensúlyát az egész heti menű átlagában alakítsuk ki, ne zavarjon ha valamelyik napon nem minden úgy sikerül, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Egyes gyermekek evés közben mással is akarnak foglalkozni, pl. járkálni, hancúrozni stb. Ezt ne engedjük. Ha a jó szó nem, használ, hagyjuk abba az etetést, és tegyük félre az ételt. Ha meggondolta magát, és kéri az ételt adjuk oda neki, de ha tovább rosszalkodik, tegyük el az ennivalót. Ha egyszer-kétszer éhen marad, könnyebben rájön, hogy az asztalnál mi a teendő. Ne édesítsük túlságosan a gyerek ételét, ne adjunk neki étkezés előtt vagy két étkezés közt cukorkát, csokoládét, utóbbit külömben is csak kétéves kora után ajánlatos néha-néha adni, a cukorkát még jobb teljesen elhagyni. Az édesszájú gyermek fogsora hamarabb szuvasodik. A kevésbé értékes és mellőzendő ételek közé tartoznak a tészták is, torták, cukrászsütemények stb. Ezek erősen finomított keményítőből, cukorból és zsírból állnak, a gyermek számára éppen az olyannyira szükséges anyagok hiányoznak belőlük, nagy kalóriatartalmuk folytán viszont a gyermek ezekkel hamar jóllakik, és ami neki fontosabb -- tej, tojás, főzelék, gyümölcs --, ,, annak már nem marad hely". Ha a gyermek cukor nélkül is megissza a tejet, adjuk úgy neki, ha pedig kivánja az édesebb ízt, tehetünk bele egy kanálka cukrot vagy mézet. Sok szülő egyenesen maga alakítja ki a gyerek rossz étkezési szokását, amikor így inti : ha nem eszed meg a karalábéfőzeléket, nem kapsz a tortából. Torta és tészta helyett mindenképpen jobb gyűmölcsel befejezni az ebédet vagy a vacsorát. A sétákat se kapcsoljuk össze cukorkavásárlással, édes szörpök fogyasztásával, találjuk ki más, egészségesebb szórakozást.
- Hogyan állítsuk össze a kicsi napi étrendjét?
Reggeli : tej vagy malátakávé, néha kakaó, melléje vajas kenyér sonkával, felvágottal, mézzel, gyümölcsízzel. Ezek helyett lehet : tojás, lágytojás, rántotta, tükörtojás, majd gyümölcs.
Tízóraira : legmegfelelőbb a gyümölcs.
Ebéd : álhat a következőkből : főzelékek, burgonya, köretek, saláták, hús (ez lehet levesbe főzve is, sok zöldséggel és laskatésztával ), a hús helyett szerepelhet tojásétel is vagy hal, és végül megint gyümölcs.
Uzsonnára : tej vagy joghurt vajas vagy ízes kenyérrel, esetleg száraz sütemény vagy egy szelet kalács és gyümölcs.
Vacsora : lehet kalóriában gazdagabb is, például az ebédnél felsoroltak közül válogatva. A könnyü vacsora állhat a reggelinél felsoroltakból. A kicsinek legfeljebb hetente kétszer ajánlatos könnyebb, hideg vacsorát adni. Inkább tegyünk el számára az ebédre készült főzelékből, amelyet tároljunk lehetőleg hűtőszekrényben -- vigyázat, mert nagy melegben a főzelék hamar romlik, tegnapi maradékot ne adjunk a kicsinek! Kenyeret, ha kér, kaphat minden étkezéshez.
Kovács Erzsébet összeállításából