IDŐSKORÚAK ÉTRENDJE
Egyöntetűen elfogadott gerontológiai szabály, hogy az ésszerű táplálkozás az élet meghosszabításának vagy legalábbis a nem gyorsított öregedésnek egyik alapvető feltétele. A hosszú életűek szinte kivétel nélkül mind mérsékelten táplálkoztak, s ilyen irányú állatkisérletek is ezt bizonyítják. Zsír- és szénhidrátdús étrenden trartott patkányok hamarabb pusztulnak el, mint amelyek tápláléka az egyes tápanyagokat megfelelő arányban tartalmazta. A külömböző okokból igen gyakori ésszerütlen étrendre az jellemző, hogy sok benne a zsír, a szénhidrát (kenyér, édesség) és kevés a jó minőségű fehérje, a főzelék, a saláta és a gyümölcs. Ennek következménye a súlygyarapodás és a paradoxnak tűnő hiányos tápláltság, az úgynevezett minőségi éhezés. Vagyis a bőséges táplálkozás ellenére egyes tápanyagok mennyisége kevés az étrendben, mert a többiek aránya túl magas, illetve azok növelik a más életfontos anyagok iránti szükségletet. A szénhidrátdús étrend például növeli a B1 - vitaminigényt. Az időskorúak étrendjének az egyes tápanyagokból átlag az alábbi mmennyiségeket kell tartalmaznia :
30 - 60 | gramm | zsír (fele növényi olaj |
100 - 125 | gramm | fehérje |
300 - 400 | gramm | szénhidrát |
-- gyümölcs, saláta, zöldségféle -- korlátlanul, összesen napi 2000 - 2500 kalória. Sok irányú felmérést végzett ezzel kapcsolatban Faragó és Soós (1971) külömböző körülmények között élő öregeken. Megállapításaik szerint gyakran észlelhető mind a szükségletet meghaladó, mind a hiányos kalóriabevitel ( 1000 - 3000 kalória). A szerzők a pontos szükségletet az úgynevezett ,,munkatükör" alapján számították ki, vagyis az adott fizikai tevékenység energiaigényének megfelelően. Ennek fokozatai és összetevői : ágyban fekvés, testápolás, ülés, állás, házimunka, bevásárlás, sétálás, könnyebb fizikai tevékenység, valamint a tulajdonképpeni munka mennyisége. A vizsgált személyek közt sok volt a kövér, a hipertóniás és oszteoporózisos (csontritkulásos). Vérükben kevés volt a hemoglobin és a fehérje. E jelenségek nagyrészt a helytelen táplálkozással függtek össze : a napi 40 - 80 gramm fehérje fogyasztás feltűnően alacsony, napi 55 gramm zsírfogyasztás a megengedett felső határt közelítette meg, friss gyümölcsöt és zöldséget nyáron fogyasztottak, étrendjükben túlnyomórészt könnyen megrágható, szénhidráttartalmú ételek szerepeltek. A kijevi gerontológiai világkongreszuson (1972) tartott előadásában Exton - Smith az időskorúak elégtelen táplálkozását az alábbi okokkal magyarázta : 1. tudatlanság, testi - szellemi képtelenség és kedvezőtlen társadalmi - gazdasági helyzet. 2. étvágytalanság, fogatlanság, foghúsbetegség, rossz emésztés, valamint az egyes tápanyagok (pl. aminosavak, vitaminok) iránti szükséglet növekedése. De rendszerint több tényező s egymás következményeként van jelen. A leggyakoribb hiányállapot a fehérjeelégtelenség. Mivel 100 gramm marhahús 20 gramm tiszta fehérjét tartalmaz, ezért a napi szükséglet fedezésére 500 grammot kellene fogyasztani, vagy pedig ugyanannyi tehéntúrót. Ezt a fehérjemennyiséget több mint 4 kilogramm burgonya tartalmazza. Egyes észlelések szerint az elégtelen fehérjeellátás pszihés zavarokat is okoz. Az öregedéssel járó biokémiai változások s azok megelőzése -- a legtöbb szerző szerint -- fokozott fehérjebevitelt tesz szükségessé. Bürger a megfelelő proteinellátásnak kifejezett védő és serkentő hatást tulajdonít. A fehérje hiánya pedig elősegíti a vizenyőképződést, a bőrviszketést, az idült ekcéma felléptét, a fáradékonyságot, a szöveti sorvadást, lassítja a sebgyógyulást és csökkenti az ellenállóképességet. Továbbá a stressz - hatások és a hormonális változások is nagyobb fehérjevesztésre hajlamosítják az öregedő szervezetet. Másrészt pedig az egyoldalú táplálkozás, főleg a túlzott zsírfogyasztás szintén veszélyt jelent, ami időskorban nemegyszer ugyancsak végzetes. így például a hétvégeken, ünnepnapokon s közvetlenül utánuk a nagyobb zsírfogyasztás következtében gyakran felszökik a szívinfarktusok száma. A szénhidrátok egészítik ki a kalóriabevitelt a megfelelő értékre, biztosítják a bélmozgásokhoz szükséges béltartalmat, számtalan vitamint tartalmaznak, s molekulák nagy oxigéntartalma kedvezően hat az izommunka gazdaságosságára. Fentiek elsősorban a keményítőkre vonatkoznak (burgonya, barnakenyér, bab, borsó, lencse stb.) Gerontoprofilaktikus szempontból a következő megállapításokat kell még szem előtt tartani : a hiányos, illetve nem kiegyensúlyozott táplálkozás hatása csak az évek során összegeződik és idézi elő a gyakran ismeretlen eredetűnek vélt elváltozásokat. Ugyanaz vonatkozik egyes tápanyagok fölös fogyasztására is. Meggondolkoztató, hogy egy 70 éves ember több mint 25000 ebédet fogyasztott el élete során ; e hatalmas mennyiségű étel összetétele az élettani folyamatok rugalmassága ellenére sem lehet közömbös a szervezet. állapotára. Klinikai és geriátriai tapasztalatok igazolják, hogy megfelelő diétával nemcsak megelőzni, hanem javítani is lehet egyes müködési és anyagcserezavarokat. Mindezek ismerete azonban nagyon gyakran hiábavalónak bizonyul egy olyan jelenség folytán, mely erősebb az ésszerűségnél, s ez a szokás hatalma. Az étkezési szokások ugyanis már fiatalkorban gyökeresednek meg, s később az idősebb korú nem tud és nem is akar lemondani róluk. A bikémiai ,,interiorizációnál" erősebb tehát a pszihológiai. A táplálkozással kapcsolatban is érvényesül a lelki tényezőnek, az ismereteken alapuló önirányításnak és bánásmódnak a szerepe. Az öregedéssel együtt járó csökkentértékűségi érzet, az ebből fakadó késztetési hiány visszahat az általános állapotra, s így az előbbieket még jobban súlyosbítja. Jelen esetben ez abban nyilvánul meg, hogy a magányosan élő öregek nem tartják fontosnak az ételek tálalását, vagy azt, hogy egyáltalán főzzenek maguknak. Rendszerint több napra valót előre főznek, s így hiányos értékű, íztelen a táplálékuk, étrendjük pedig egyhangú. A másik végletet ugyancsak a vélt vagy éreztetett csökkentértékűségből eredő mohóság, fokozott ételigény jelenti.
Vitaminellátás
Az öregedéssel járó testi - lelki és környezeti változások igen valószínűvé teszik az elégtelen vitaminellátást. Ezt előidézheti az emésztés - felszívódás ,,biomorfotikus" módosulása, a hiányos vagy egyoldalú táplálkozás, valamint a sejtek nagyobb katalizátor - igénye. Csupán az vitatható, hogy képes - e az öregedő sejt hasznosítani a hormon - vitaminegyüttes valamelyik tagjának vagy mindháromnak fölös mennyiségét. A tapasztalatok rendszerint ezt igazolják. Issekutz és a szerzők nagy száma határozottan állítja, hogy öregkorban jóformán minden vitamin iránti szükséglet kielégítése -- a megszokott táplálkozási mód esetén -- hiányos. Megelőzés szempontjából iránymutató Szent- Györgyi alábbi megállapítása (1937) : ,,Teljes egészségnek azt az állapotot nevezem, amelyben az egészség már nem javítható tovább, amelyben az ártalmas behatásokkal szemben a legnagyobb ellenállásunk van, és amelyben leginkább bírjuk a megterhelést és legjobban fejtjük ki képességeinket". S ebből egyenesen is következik, hogy ,,addig kell növelnünk a vitaminok mennyiségét, amíg a további növelés nem javítja már az egészséget". Az pedig, hogy idősebb korban az egészség javítható, nem szorul bizonyításra. 3000 kalóriás vegyes étrend esetén általában alig jöhet létre vitaminhiány. De az idfősebb korúaknak ajánlott csökkent kalóriamennyiség mértékében nő a hipovitaminózis lehetősége. Nagyobb megterhelés, fertőzés, idült betegség pedig még inkább emelheti ezt a szükségletet. Gander és Niederberger már 1936- ban, Wirths 1970- ben mutatta ki nagyszámú vizsgálat során az öregek vérének alacsonyabb C - vitamin tartalmát, Wilson és Weeks (1972) akut geriátriai egységbe felvett öregek nagy részénél az alacsonyabb C - vitaminszint és a nagyobb mortalítás között állapított meg összefűggést. Kimutatták továbbá a B1-, B2-, B12-, folsav- és más vitaminok koncentrácíójának alacsonyabb értékét idősebb korúak vérében. A döntő bizonyí - tékok azonban mindannak a számtalan ,,öregedési tüneteknek" az enyhülése vagy megszűnése szolgáltatja, amit vitaminadagolással lehet elérni. A vitaminhiány olykor drámai kórképeket i8s kiválthat, mint például olyan gerincvelőbántalmat, aminek végtagbénulás lehet a következménye, s amit többek között a B12 - vitamin hiánya gyorsítja a bőr öregedését (ráncosodás, elszarusodás), előidézi a nyálkahártyák kiszáradását, s így gyengíti -- főleg a légutak esetében -- azok ellenállását fertőzésekkel szemben. A B - csoporthoz tartozó vitaminok összessége szerepet játszik a jó közérzet fentartásában, hiányuk pedig vérszegénységet, alvászavarokat, szédülést és részben olyan tüneteket okoz, amelyek az agyi érelmeszesedés kórképéhez tartoznak. E csoport egyes tagjai közül a B1 - hiány ,,lábfájást", a végtagokban helyi vérbőséget, idegi panaszokat idézhet elő. A B2 - hiány bőrelváltozások, mély ráncok képződését segíti elő. A B6 - hiány az ateroszklerozishoz hasonló érelváltozásokat, idegrendszeri zavarokat vált ki. A B12 - hiány viszonylag gyakran alakul ki idősebb korban. Roossz közérzetet, izgatotságot vagy depresszíót, gerincfájdalmakat, vérszegénységet okoz. C- vitamin az általános állapot, ellenállóképesség, hangulat, alvás, a kötőszövet cementanyagának fenntartásában játszik szerepet. Az érelmeszesedés megelőzésében és gyógyításában is kedvező hatású. D- vitamin hiánya csontelváltozások, ízületi bántalmak kialakulásához járulhat hozzá. Az E- vitamin sokat emlegetett,, öregségellenes szerként" ismeretes. Ezt támasztaná alá, hogy szerepe van a nemi mirigyek s a hipofizis müködésében, értágító hatása révén pedig a szövetek vérellátásában -- beleértve a szívizmot is. Továbbá erősíti a kötőszövetet, jó hatása van kimerülési állapotban, műtéti stresszek előtti felerősítésben, a közérzet javításában s a B - vitaminokkal együtt az agyi anyagcserében, aminek különös gerontologiai jelentőséget tulajdonítanak.
KAPUSY ANTAL ( Az öregedés tudománya(részlet))