Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CSECSEMŐTÁPLÁLÁS

 Hosszú  ideig  a  csecsemőhalandóság  szolgáltatta  az  általános  halálozás  legnagyobb  hányadát.   E  korcsoport  medbetegedéseit  és  halálozását  többnyire  külömböző  bélfertőzések  okozták,  főleg  a  meleg  évszakban.   A  tapasztalat  szerint  ezeknek  a  fertőzéseknek  a  mesterségesen  táplált  csecsemők  gyakrabban  estek  áldozatául,  mint  a  természetesen,  anyatejjel  tápláltak.   Később  az  ipari  tejkészítményekből  előállított  csecsemőtápszerek  alkalmazása  olyan  jó  eredménnyel  járt,  hogy  megdönteni  látszott  a  természetes  táplálás  elsődleges  szerepét.  Csak  látszatsikerről  volt  azonban  szó !   Az  anya-,  illetve  női  tejjel,  annak  élettani  értékével  semilyen  más  táplálék  nem  veheti  fel  a  versenyt.   A  természetes  táplálás  a  csecsemő  számára  friss,  fertőzésmentes,  könnyen  emészthető,  megfelelő  tápértékű,  teljes  összetételű,  fertőzésekkel  szemben  védőanyagokat  tartalmazó  táplálékot  biztosít.   A  szoptatás  az  anya  számára  sokkal  kényelmesebb  és  biztonságosabb,  mint  a  sok  munkával  járó  és  fokozott  figyelmet  igénylő  mesterséges  táplálás.  A  szoptatásnak  előnye  az  is,  hogy  a  csecsemőt  aktív  kollaborálásra  készteti,  ami  jó  hatással  van  emésztésre  kiegyensúlyozottá  teszi,  fejleszti  mozgáskészségét.   A  mai  ismeretek  birtokában  úgy  tartjuk  tehát,  hogy  az  első  két - három  hónapban  a  természetes  táplálás  élettani  követelmény.   Ha    az  anyatej  mennyisége  nem  elég  a  csecsemő  súlygyarapodásához,  a  vegyes  táplálást ( anyatej +  tápszer)  kell  alkalmazni,  még  akkor  is,  ha  az  anyatej  mindössze  200 - 300  grammot  fedez  a  napi  szükségletből.

                                               ------------                                

 

A  szoptatás      úiján  történő  csecsemőtáplálást  az  ember  a  történelem  előtti  idők  óta  magától  értetődően  alkalmazza.   Régi  orvosi  enciklopédikus  művekben  is  számos  utalást  találunk  a  csecsemők  és  gyerekek  táplálkozására  vonatkozóan.   Így  a  tizenhatodik  századból  ránk  maradt  közel  ezeroldalas  Transylvania  Ars  Medica  magyar  nyelven  ismerteti  a  kor  legfontosabb  orvosi  ismereteit,  amelyek  közül  nem  hiányoznak  a  gyermekkor  betegségeire  és  azok  gyógyítására  vonatkozó  leírások  sem.  Külön  érdekessége  e  műnek  a  rinascimento  által  hirdetett,,passio  puerorum",  a  gyermekek  felé  irányított  tudományos  figyelem.  Apáczai  Csere  János (1625 - 1659)  Magyar  Encyclopaediájában  szintén  foglalkozik  a  terhes  asszonnyal  és  a  gyermekkel.  Szintén  a  természetes  táplálkozást  javasolja,  de  a  szoptatási  kor  határát  sokkal  hosszabb  időre  ajánlja,  mint  ma.  (Ezt  írja :  ,,...Mihelyt  az  előtej  kiszoptatott  a  csecsből,  mindjárást  a  maga  anyja  tejére  kell  fogni,  ha  valami  akadály  ellent  nem  áll...  Téjjel  esztendeig  vagy  másfélig  vagy  kettőig  tápláltassék,  mindazáltal  azonban  lágy  ételekhez  is  kellszoktatdogálni...").   1762- ben  Mátyus  István  megjelenteti  Kolozsvárott  Dieteticáját,  melyben  a  táplálkozás  mellett  a  gyermekbetegségeket  és  azok  megelőzését  tárgyalja.   Pár  évvel  később  Csapó  József  Nagykárolyban  jelenti  meg  A  kis  gyermekek  isputálját,  amelyben  a  gyermekkor  sajátságos  betegségeit  írja  le,  a  csecsemőgondozási  tanácsokat  is  ad.   Ugyancsak  a  tizennyolcadik  század  hetvenes  éveiben  J. J  Rousseau  hatása  érvényesül  azokban  a  dorgáló  birálatokban,  amelyekkel  az  orvosok  a  tehetős  néprétegek  asszonyait  illetik,  egyrészt,  mert  nem  maguk  szoptatják  gyermekeiket,  másrészt,  mert  a  szoptatás  dadáknbak  alkalmazott  anyák  saját  gyermekeik  feláldozásával  űzik  csekély  anyagi  hasznot  hozó  mesterségüket.   Bukarestben  dr.  Constantin  Caracas  a  tizenkilencedik  század  elején --  szintén  Rousseau  hatására,  külföldi  tanulmányútja  után --  számos  társadalompolitikai,  egészségügyi  szervezési  munkájában  foglalkozott  a  gyermekek  sorsával.   Határozottan  elítélte  az  árvákkal  foglalkozó  ,,jótékonx"  intétményeket  (orfanotrofia" ),  melyek  dajkákhoz  helyezték  ki  a  gyermekeket.   Ezeket  a  dajkákat  dr.  Caracas  valóságos  gyermekgyilkosoknak  nevezte.   Caracas,  aki  a  természetes  híve  volt,  szomorúan  állapította  meg,  hogy  természetes  hivatotságuknak  már  jószerint  csak  a  paraszt  anyák  tesznek  eleget.

                              ------------       

 

A  sok- sok  generáció  tapasztalata  alapján  kialakult  csecsemőtáplálási  szokásokat  tudományos  fokra  emelték  az  élettani  ismeretek.   A  csecsemő  táplálását  e  korcsoport  sajátosságai  határozzák  meg --  és  külömböztetik  meg  minden  más  korcsoport  táplálkozásától.   Az  első  életévére  a  gyors  növekedési,  a  szervezet  differenciálódása  és  az  élettani  funkciók  ,,beérése"  jellemző.   A  csecsemő  öt - hat  hónapos  korára  megkétszerezi,  egyéves  korára  megháromszorozza  születési  testsúlyát,  testhossza  22 -  25  centimétert  nyúlik.   A  csecsemő  ,,felépíti"  a  testét,  a  tápanyag  nagy  részét  nem  a  szervezet  müködése  közben  elhasznált  sejtek  pótlására  használja  fel,  hanem  a  testanyag  építésére.   A  növekedés  állandó  differenciállódást,  anatómiai  és  vegyi  változásokat  jelent  a  testben.   A  növekedéssel  gazdagodik  a  test  fehérjetartalma,  jelentősen  változik  a  vízháztartás  fiziológiája,  a  víz  megoszlása  a  szervezetben.   Az  újszülött  agyának  sejtállománya  számbelileg  azonos  a  felnőttével,  de  az  idegközpontok  és  idegpályák  ,,éretlenek".   Ebből  adódik,  hogy  a  test  hőszabályzását  és  a  vízháztartást --  más  életfontosságú  funkciókkal  együtt --  a  csecsemő  nem  tudja  a  szervezete  számára  optimális  szinten  tartani,  függetleníteni  a  külső  környezet  tényezőktől.   Hőségben  a  csecsemő  felmelegszik,  hidegben  lehűl.  A  folyadéknak  akár  rövid  ideig  tartó  megvonása,  szomjazás  vagy  vízveszteség  azonnal  kilendíti  egyensúlyából  a  vízháztartást,  és  kóros  állapotot  okoz.   A  csecsemő  szervei,  fiziólogiai  rendszerei  még  nem  müködnek  későbbi  beérett  lehetőségeik  szintjén :  például  a  vesének  több  vízre  van  szüksége,  hogy  a  szervezetben  felhalmozott  salakanyagokat  ki  tudja  szűrni   a  vérből.   A  bélrendszer  csak  bizonyos  fajta  és  bizonyos  fajta  és  bizonyos  szilárdságú  tápláléko9t  tud  megemészteni,  mert  a  gyomor  sósavtartalma,  a  belek  enzimkiválosztása  alacsony.   Az  eddig  említett  sajátságok  mellé  kell  sorolni  azokat  a  különleges  feladatokat  is,  amelyekkel  az  újszülöttnek  az  első  hónapban  kell  megbírkoznia  a  méhen  kivüli  élet  új  környezeti  hatásaihoz  való  alkalmazkodásával.   A  gyors  növekedéshez,  a  jó  egészségi  állapothoz  és  a  szervezet  egyenletes  fejlődéséhez  a  csecsemőnek  megfelelő  építőanyagra  és  energiaforrásra  van  szüksége.  Voltaképpen  ennek  bíztosítása  a  csecsemőtáplálás  nagy  feladata.

                                        ------------

 

A  csecsemő   kalóriaigénye  fokozott  a  felnőttéhez  képest,  mert  íntenzívebb  az  alapanyagcseréje,  gyors  a  növekedése  és  aránylag  nagy  izommunkát  fejt  ki.   A  test  optimális   hőmérsékleti  fokának  megőrzéséhez  figyelembe  kell  venni  egyrészt  a  test  tömege  és  felülete  közti  nagy  aránytalanságot,  másrészt  hőszabályozási  idegközpontjának  éretlenségét.  (A  csecsemő  testsúlyához  viszonyítva  aránytalanul  nagy  felülete  egészén  adja  le,  veszti  a  testmeleget ;  a  lehűléstől  --  az  idegrendszer  hőszabályzása  hiányában  --  csak  a  megfelelő  öltözék  és  a  környezet  megfelelő  hőmérséklete  óvja  meg).   A  csecsemő  kalóriaigénye  testsúlykilogramonként  120 - 80  kalória.   Ezt  az  értéket  sok  tényező  befolyásolja :  alkati  tényezők,  örökletes  sajátosságok,  a  csecsemő  tápláltsági  és  egészségi  állapota,  környezeti  befolyások,  a  gondozás  minősége,  az  etetés  technikája,  az  étvágy,  a  csecsemő  pillanatnyi  hangulata,  közérzete  stb.   E  változó  tényezők  hatása  miatt  az  energiaháztartás  egyéni  jellegű ;  ezért  nem  lehet  a  táplálék  mennyiségét  és  kalóriaértékét   merev  szabályokba  zárni.   Jó  ,,útmutató"  viszont  a  csecsemő  magatartása,  amivel  elég  világosan  kifejezi,  hogy  az  adagok  és  a  köztük  levő  időköz  megfelelő-e  számára.   A  napi  táplálék  kalóriaértéke,  amely  a  csecsemő  növekedését,  testsúlygyarapodását  biztosítja,  évnegyedenként  változik :  az  első  évnegyedben  120 - 100,  a  másodikban  110 - 90,  a  harmadikban  és  negyedikben  100 - 80  kalória  testsúlykilogramonként.   (Az  értékek  irányszám - jellegűek  és  távolról  sem  valamiféle  merev  szabályt  fejeznek  ki.   Csendes,  nyugodt  temperamentumú  csecsemők  alacsonyabb  érték  mellett  is  jól  fejlődnek,  a  meleg  évszakokban  alacsonyabb  kalóriaérték  is  megfelel.)  A  csecsemő  táplálkozásának  megfelelő  arányban  kell  tartalmaznia  az  összes  tápanyagot :  fehérjét,  szénhidrátot,  zsírt,  vitaminokat,  ásványi  anyagokat  és  vizet.    Fehérjéből  a  csecsemőnek  nagyobb  a  szükséglete,  mint  a  felnőttnek.  A  fehérje  hiánya  a  test  felépítéséhez  szükséges  építőanyag  hiányát  jelenti,  ami  megállapítja  a  testsúly  gyarapodását,  de  egy  ideig  nem  gátolja  a  testhossz  növekedését.  (Kellő  adatok  hiányában,  bizonyos  esetekben,  nem  a  testsúlyból,  hanem  a  testhosszából  következtetnek  a  csecsemő  korára).  Az  egészséges  csecsemő  napi  fehérjeszükséglete  három - négy  gramm  testsúlykilogramonként.   Helyes  táplálkozás  esetén  az  állati  és  növényi  fehérjék  aránya  3 : 1.   A  szénhidrátok  jelentik  a  legfontosabb  energiaforrást.   A  csecsemő  napi  szükséglete  12 - 14  szénhidrátból  nyert  kalória  testsúlykilogramonként.   A  csecsemő  jól  fel  tudja  használni  a  szénhidrátokat ;  a  diszacharidokat  bontó  enzimek  már  az  egész  fiatal  csecsemő  belében  jelen  vannak,  de  a  keményítő  emésztése (lisztlevesek,  dara  stb.)  csak  3 - 4  hónapos  korban  megfelelő.   A  kor  sajátságai  közé  tartozik,  hogy  a  csecsemő  vércukor - szintje  nagyon  ingadozó.   Rosszul  tűri  a  szénhidráthiányt,  viszont  a  túl  sok  poliszacharid  (nyák,  liszt)  --  kevés  állati  eredetű  fehérje  mellett  --  liszttartalomnak  nevezett  kóros  állapotot  okoz.   A  zsír,  illetve  a  zsírnemű  anyagok  fontos  energiaforrást  jelentenek,  az  összkalóriaszükséglet  húsz  százalékát  fedezik.   De  ezenkivül  is  fontosak,  tekintve,  hogy  a  zsírban  oldódó  vitaminok (A-D-E-K)  fontos  szállítóanyagok.   Bizonyos  telítetlen  zsírsavak  (  amelyeket  a  szervezet  nem  képes  maga  felépíteni)  nélkülözhetetlenek  a  szervezet  számára.   A  csecsemő  napi  5 -6  gramm  zsírt  kap  testsúlykilogramonként  női  tejjel,  mesterséges  táplálással  3 - 4  grammot.   A  csecsemő  szervezetének  nagy  szüksége  van  a  vitaminokra.   Kiegyensúlyozott  étrendel  a  csecsemő  vitaminigénye  a  C-  és  D-  vitaminok  kivételével  ki  van  elégítve.   A  téli  hónapokban  mesterséges  táplálás  esetén  és  míg  a  csecsemő  nem  jut  természetes  gyümölcsnedvekhez,  naponta  kell  pótolni  a  C- vitamin - hiányt.   A  D-  vitamin  adagolását  --  D2  vagy  alakjában  --  már  újszülött-korban,  az  első  egy - két  hétben  meg  kell  kezdeni,  az  angolkór  megelőzésére.   A  növekedés  gyors  ritmusával  arányban  a  csecsemő  D- vitamin  szükséglete  igen  magas.   A  beteg  és  lábadozó  csecsemő  vitaminigénye  is  nagyobb,  mint  az  egészségesé,  ezért  szabály :  minden  ilyen  esetben  minél  több  fajta  vitamin  készítményekkel  kielégíteni  a  szervezet  szükségletét.       A  tápanyagokban  kiegyensúlyozott  étrend  fedezi  az  ásványi  anyag  szükségletet.   A  víz  a  szervezet  számos  élettani  funkciójának  biztosításához  elengedhetetlen.   A  csecsemőkor  első  felében  a  vízszükséglet    három - négyszer  nagyobb  (150 - 200  milliliter  testsúlykilogrammonként),  mint  felnőttkorban  (40 -50  milliliter  testsúlykilogramonként).   Minél  fiatalabb  a  csecsemő,  annál  kevésbé  bírja  a  szomjazást.   Minél  gazdagabb  a  táplálék  fehérjében  és  sóban,  annál  több  vízre  van  szüksége  szervezetének.   Nyugtalanság,  sírás,  magas  környezeti  hőmérséklet  fokozzák  a  vízigényt.   A  hiányos  és  hasmenés  okozta  vízveszteséget  szintén  kívülről  bevitt  vízzel  és  ásványi  anyagokkal  kell  pótolni.

                                         ------------

 

Az  újszülött  kifogástalanul  meg  tud  felelni  az  emésztés  feladatának,  ha  anyatejről,  a  termé- szetes táplálékról  van  szó.   A  gyomor  fehérjebontó  fermentuma  finomman  elosztott   formában  kicsapja  és  könnyen  emészthetővé  teszi  a  tej  kazeinját.   A  tejben  levő  zsírok  emésztése  is  megkezdődik.   A  gyomor -- bél  tartalom  vegyhatása  reflex  útán  szabályozza  a  gyomor  ürülését,  mely  szakaszokban  történik.  A  természetes  táplálék  gyorsabban (egy - másfél  óra  alatt)  halad  át  a  gyomron,  mint  a  tehéntejkészítmények.   A  női  tej  kiürülése  a  csecsemő  gyomrából  akkor  gyors,  ha  a  csecsemő  szopással  jut  a  táplálékhoz,  mert  a  gyomor --  bél  traktus  fiziológiás  müködését  reflex  úton  szintén  a  szopás  váltja  ki.

                                        -----------

 

Az  elmondottak  természetesen  csak  fő  vonalakban  ismertették  a  csecsemőtáplálás  kérdéskörét.   Ezen  belül  is  túlnyomó  részt  a  fiatal --  élete  első  évnegyedben  levő --  csecsemőre  vonatkozik.

                                                                                                                                 MURESAN  ÁGNES